MENÜ
Cserven Gábor
Életvezetési Tanácsadó, 
Metafizikai Tréner,
Terapeuta-Speciális Tanácsadó
************************
Bejelentkezés:
gabor.cserven@gmail.com
06-30-2288-369


A facebook-on felvetettem egy kérdést a biztonság és félelem témájában.

Még aznap este kaptam egy levelet, amelyben egy fiatal hölgy nagyon mély gondolatait osztotta meg velem. Annyira kereknek és tanúságosnak tartom az általa leírtakat, hogy szeretném megosztani mindenki mással is, persze az Ő előzetes beleegyezésével.  

"Számodra mi határozza meg a biztonság érzetet az életben?".

A biztonság érzet számomra kicsit megfoghatatlan. Kérdem én, ha nem szeret senki, akkor miért nem vagyok biztonságban, és milyen fajta biztonságban nem vagyok?

Biztonságban érzem magam, mert számíthatok a családomra.

Biztonságban érzem magam valaki mellett, mert megvéd.

Biztonságban érzem magam, mert tudom, hogy ki tudom fizetni a számláimat, így lesz és van hol laknom.

Úgy érzem nálam, a biztonság fogalma kicsit zavaros. Nem tudom mit jelent igazából. És ráadásul nem tudom érzelmi alapra helyezni. Nem jut az eszembe, hogy azért biztonságban érezzem magam, mert valaki vagy valakik szeret vagy szeretnek. Ez nagyon gáz? 


"Így utólag nézve kicsit általánosnak tűnhet a kérdés, ezért mellé tennék egy kiegészítő kérdést is folytatólagosan:
Mennyire vagy képes tudatosan kezelni a félelmeidet?"


Először nagyon egyszerűnek tűnt a válasz, hiszen a félelmeinket nem lehet tudatosan kezelni, mivel akkor már nem félnénk attól. Aztán tovább gondolkoztam. Mégpedig azon a területen, hogy mi is a félelem, mit jelent számomra? Mik jelenleg a félelmeim.
Gyorsan pár: a változástól való félelem, az állandóságtól való félelem, már is egy ambivalencia. Hogyan félhetek egyszerre a változástól és az állandóságtól. Elég konkrét példa a munkahely váltásom. Ez új, még idegen kicsit, és egy hatalmas változás az életemben, amitől valóban félek kicsit. Hogy hogyan tudok úrrá lenni ezen? Hogy megismerem. Feltérképezem, mi is az új, mit is adhatok neki illetve mit kaphatok, várhatok el.

Viszont az állandóság meg megőrjít, félek tőle, mert nem akarom, hogy ilyen maradjon az életem amilyen eddig volt. Nem akarom, hogy állandóan csak a munkáról szóljon és tízórákat dolgozzak naponta. És igazán nem is tudom az okat megfogalmazni, hogy miért teszem ezt. Nem jó a megszokott éltem, ezért változtatni akarok rajta. Aztán meg aggódok, ha olyat teszek, mondok, amit nem szoktam, mivel ez új, ami változást idézhet elő. Így oda jutok, hogy a félelmeimet, racionális alapon tudom csak kezelni, hiszen emocionálisan kicsit nehézkessé válna az ügy. Magyarán kigondolom, az ellene és mellette szóló érveket, és amikor látom, hogy több van a pozitív oldalon, akkor már nem félek tőle. De azt gondolom, hogy ez nem feltétlen lehet megoldás a félelem kezelésére. Mert például gyerekként, sokan féltünk a sötétben, a dörgéstől villámlástól. Mi is volt ennek a valódi oka? Az hogy nem ismertük, hogy mi az.

Nem tudtunk rá ésszerű logikus magyarázatot adni, hogy mi is az, ami például nagy viharkor történik az égben, illetve nem volt pozitív tapasztalásunk a tekintetben, hogy ettől nem kell félni, mert nem fog történni semmi negatív. Ugyan ez van a sötéttel is. Még ma is néha erőt vesz rajtam a félelem, hogy van valaki a lakásban este villanyoltás után. A 35 nm-ben biztosan el tudott rejtőzni. J Meggyőzni a tapasztalásaimmal tudom magam, hogy nem volt senki a lakásba, meg ugyan már 35nm a lakás!!! Mivel a félelmünk az ismeretlenből fakad, ezért csak tapasztalat útján lehet úrrá lenni rajta. Hányszor féltem kiskoromban, hogy valaki van az ágyam alatt, és majd lehúz. Persze egyszer sem néztem meg, hogy tényleg van e ott valaki.

Ja és még utolsóként, és szerintem szinte a legfontosabb, amit manapság nem teszünk meg. Félünk kimondani, a másik embernek, hogy mit gondolunk, mit érzünk vele kapcsolatban, mert nem tudjuk, hogyan fog rá reagálni, mit mond, vagy tesz. Pedig igazából nem érhet akkora tragédia, de szerintem ettől még is sokan félünk. És talán itt kapcsolódhat nálam össze a biztonsággal, de én inkább komfort zónának mondanám. Mivel ha másnak olyat mondunk, amit érzünk vele kapcsolatosan, vagy esetleg olyan dolgot mondunk neki, amivel ő nem ért egyett, akkor kiesünk abból az érzelmi komfort zónánkból, amiben mozgolódunk általában vele kapcsolatosan. És ettől félünk, mert nem tudjuk, mi fog következni ezután. És talán az emberi kapcsolatokban mondhatom azt, hogy nem lehet listát írni, mivel nem gondolkozhatunk más fejével ugyebár. Itt talán azzal lehet legyőzni félelmeinket, hogy vállaljuk a tetteinkért a felelősséget, ezzel megőrizve saját identitásunkat.

Összegezve, a félelmet úgy lehet szerintem kezelni, ha megismerjük, végig gondoljuk, megtapasztaljuk, hogy mi is az, amitől féltünk.

 Forrás: Bakos Adrienn


Vissza a többi íráshoz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet