MENÜ
Cserven Gábor
Életvezetési Tanácsadó, 
Metafizikai Tréner,
Terapeuta-Speciális Tanácsadó
************************
Bejelentkezés:
gabor.cserven@gmail.com
06-30-2288-369


A férfitől válik-e igazán nővé a nő, és egy nő mellett lesz-e igazán férfi a férfi.

Tegnap ismét egy izgalmas témát boncolgattunk, miszerint a férfitől válik-e igazán nővé a nő, és fordítva, egy nő mellett lesz-e igazán férfi a férfi. Ezt az alap dilemmát most sem tudtuk megoldani, de talán nem is feladatunk, mert miközben keressük a választ, közelebb kerülünk a saját női és férfi minőségünkhöz.

Azt azonban leszögezhetjük, hogyha egy nőről vagy egy férfiről lehámozzuk a társadalmi „elvárások” szerinti szerepeket akkor válik igazán láthatóvá az a mag, amiből ki tud fejlődni, amiből érzelmileg táplálkozni képes az igazi nő és az igazi férfi. Miután megfosztottuk őket a kapcsolataikban produkált szerepektől, amit az élet színpadán eljátszanak, a kulisszák mögött válik láthatóvá az igazság, hogy a nő tényleg nőnek érzi-e, és a férfi tényleg férfinak érzi-e magát. És itt van a lényeg!

Ha a nőnek férfi kell, ahhoz, hogy nő legyen, és a férfinak nő, hogy férfi legyen, akkor a külső környezettől válik függővé az egyén. A környezete adta visszajelzések alapján határozza, és éli meg önmagát. Ekkor hajlamosak vagyunk szélsőségekbe esni, túlhangsúlyozni testi szintű női és férfi adottságainkat, ami megint csak a környezet visszaigazolása iránti felfokozott igényt mutatja. Továbbá ennek az ellenkezője is igaz. Igyekszünk minél jobban elrejteni, eltakarni testünket (és persze lelkünket) a külvilág elől, azon igyekezetünkben, hogy minél láthatatlanabbak legyünk mások számára. Ám az igazság az, hogy magunk elől próbálunk elrejtőzni.

Ezeket még kiegészítjük olyan tárgyakkal, amik erősítik azt a képet, amit láttatni akarunk, és végül nagyon messzire kerülünk valódi önmagunktól. Miért? Mert pont ez acélunk. 

A szélsőségességbe való „menekülés” a nőiességünk és férfiasságunk kommunikálása tekintetében, valamilyen érzelmi hiányállapotra utal. Valaminek a hiányát akarjuk kompenzálni, és minden jellegű cselekedetünk erre irányul. Ez általában tudattalan folyamat. Amit pedig folyton keresünk, az a valami a SZERETET.

Mivel az önelfogadásnál sokkal könnyebb annak elkerülése, inkább a maszk kialakítására, felépítésére fektetjük a hangsúlyt. A felszín alatt azonban az elfojtott tudati tartalmak, érzések és érzelmek tovább dolgoznak, és előbb vagy utóbb feltörnek a tudatba és teret követelnek maguknak. Olyan erők szabadulnak fel, amik hatalmas károkat képesek okozni, olyanokat, mint például testi tünetek, betegségek, kapcsolatainkban, életvezetésünkben történő elakadások, folyamatos párkapcsolati problémák, stb. Ha annyi energiát fordítanánk önmagunk megismerésére, mint a maszkunk, és a hozzá tartozó szerep felépítésére, sokkal közelebb kerülnénk a belső egységünkhöz, és ez által valóban mi irányíthatnánk életünk alakulását. Sokkaltöbb mindenre lennénk képesek, mint hinnénk.  

 

Vissza a többi íráshoz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet