MENÜ
Cserven Gábor
Életvezetési Tanácsadó, 
Metafizikai Tréner,
Terapeuta-Speciális Tanácsadó
************************
Bejelentkezés:
gabor.cserven@gmail.com
06-30-2288-369


Megtanultunk-e szeretni?

Egy gyermek életében az alapvető szükségletek kielégítésén túl egy szülő igyekszik mindent megadni, amivel az életét jobbá, boldogabbá teljesebbé tudja tenni. Míg kicsi, addig, táplálékot nyújt neki, gondoskodást, biztonságot. Majd ahogy cseperedik, az egyes életszakasz sajátos igényeinek megfelelően tanítja és taníttatja, támogatja őt, hogy minél boldogabb és teljesebb életet élhessen. Jó iskolák, különórák, modern „cuccok”, hogy a közösség irányából érkező elvárásoknak eleget tudjon tenni, hogy ne érezze magát kirekesztettnek. Ám egy kérdés megválaszolása továbbra is nyitva marad. Megtanítják-e a szülök a gyermeküket az egyetlen és legfontosabb dologra, ami a lét, a teljeséget adó létezés alapját adja? Megtanítják-e a szülők a gyermeküket arra, hogy hogyan kell szeretni?
Hogyan kell tisztán, őszintén mindenfajta manipulációtól mentesen szeretni? Most ennek a kérdésnek eredünk nyomába.

Hogyan szeretünk?


Az emberek azt gondolják, hogy a szeretet olyan poláris dolog, ami egyszerűen vagy van, vagy nincs. A létezését mindig külső tényezőtől teszik függővé, mégpedig attól a személytől, aki felé irányul, vagy nem irányul a szeretetük. Ha létrejön a szeretet érzése valaki felé, akkor azt mondják, hogy az a másik szerethető. Tehát van benne valami, amit tudok szeretni.  Ám ha az a „valami” hiányzik a másikból, akkor a szeret létrejönni sem képes, vagy ha mégis, akkor idővel a „valami” megszűnésével, a szeretet is megszűnik. Majd újra keresni kezd, és választ magának egy másik „tárgyat” akit ismét szerethet. Ennek a mechanizmusnak a következményeként bomlik fel nagyon sok párkapcsolat.

Ez a fajta szeretet nem képes jól lakni, folyton éhes, mindig hiányérzete van. Ezért keres magának idővel mindig új és új „táplálékot”, amivel átmenetileg csillapítani tudja szükségleteit. Ebből a szeretetből alakulnak ki a függőségen alapuló kapcsolatok, amikor a két ember, mint egy szimbiózisban él egymással. A szó szoros értelmében egymásból, egymás energiáiból táplálkoznak. Mivel a bennük lévő szeretetnek nincs táptalaja, amiből önállóan lenne képes élni, ezért mindig szüksége lesz egy „anyaszervezetre” amiből életerőt meríthet. Időnként ez a biztonságot nyújtó tényező lehet bármi, akár munka, játék, internet, alkohol, drog, stb. amivel függőségi viszony alakulhat ki.

A szülők szerepe a szeretet és szeretni tudás meg tanulásában 

Mint sok minden másban, a szeretet képességének elsajátításában is a szülői minta, ami a legfőbb irányelveket adja. Azt, hogy egy gyermek és később a felnőtt tud-e, és mi módon szeretni, azt egyértelműen az határozza meg, hogy a szülei tudták-e, és milyen módon szeretni őt. A gyermek úgy tanulja meg a szeretetnyelvet szüleitől, mint ahogyan az anyanyelvét.

A szülői szeretetnek nélkülöznie kell minden manipulációt. „A gyermeknek azt kell éreznie, hogy azért szeretnek, mert vagyok. Semmit nem kell tennem, hogy szeressenek, mindösszesen az a teendőm, hogy legyek.” A szeretet képességének elsajátításában illetve megtanításában külön szerep jut az anyának és külön szerep az apának.

Az anyai szeretet feltétlen szeretet, olyan, mint egy üdvösség, nem kell kiérdemelni. Ám ennek a másik pólusa is igaz, ami ugyancsak a feltétel nélküliségéből fakad. Az, hogy az anyai szeretetet nem lehet kiérdemelni, megszerezni, kicsikarni, irányítani, ha az nem árad a maga szentségében az anyától. Ha az anya nem képes lelkét kitárni a gyermeke előtt és teste minden egyes sejtjével a tiszta, manipulációmentes szeretetet áramoltatni gyermeke felé, akkor a gyermek sem magát sem a világot nem lesz képes szeretni. Az anya szeretete lesz képes megtanítani a gyermeket az élet szeretetére, az ő szeretete segíti hozzá, hogy felnőttként érzelmileg érett és teljes életet legyen képes élni.

Az apai szeretet más minőséggel rendelkezik. Az apai szeretet feltételes szeretet. Elve, „ Szeretlek, mert megfelelsz a várakozásaimnak, mert teljesíted a kötelességedet, mert olyan vagy mint én.” Az apa képviseli az erőt és a törvényt, ezáltal az apai szeretetet ki kell érdemelni, és el lehet veszíteni.

A tiszta anyai szeretet nem igyekszik meggátolni, hogy fejlődjön a gyermek, nem buzdítja gyámoltalanságra. Az anyai szeretet nem akar a földhöz kötni, hanem minden esetben igyekszik megtanítani, repülni. Célja, hogy a gyermek váljon idővel függetlenné, és egy autonóm, érzelmileg megalapozott stabil személyiségű felnőtté.

Az apai szeretet célja, hogy a gyermek minél rátermettebb legyen, majd idővel az apja iránt érzett tekintély mezsgyéjén haladva kialakítsa magában a saját tekintélyét.

Mindennek a tanulási és tanítási folyamatnak a célja, hogy a felnövekvő gyermek belűről építsen fel egy belső anyát és egy belső apát.   Az, hogy ez a folyamat mennyire sikeres, és az, hogy milyen minőségű hozott anyagot tud felhasználni a felnövekvő gyermek, együttesen határozzák meg azt, hogy mennyire és mi módon lesz képes szeretni. Szeretni fog-e autonóm személyiségként, vagy függeni másoktól, vagy mástól.

A jelen és megváltoztatható jövő

Mielőtt abba a csapdába esnénk, hogy a kialakult szeretni tudásunkért, illetve annak időnként fájdalmas következményeiért szüleink felelősségét feszítenénk keresztre, le kell szögeznünk egy tényt. Azt, hogy a szeretet, mint képesség bármely életkorban elsajátítható tudás. Ha a jelen érzelmi intelligenciánk szintjéért a szüleinket okoljuk, azzal egy szebb, és teljesebb jövő lehetőségétől raboljuk meg magunkat. Bárhogyan, és bármilyen módon és képességgel szeretett minket az anyánk és az apánk, tisztelnünk kell őket, mert a legnagyobb dolgot kaptunk álltaluk, az életünket. Ők abból gazdálkodtak, ami érzelmileg rendelkezésükre állt, amennyire nekik is megtanították a szeretni tudást a saját szüleik. Ha képesek vagyunk így elfogadni és szeretni őket, abból annyi energiát nyerhetünk, amiből képesek leszünk életünket teljes egységében megélni. Az, hogy elsajátítsuk, vagy fejlesszük magunkban a szeretet képességét, most már a mi felelősségünk.


Vissza a többi íráshoz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet