MENÜ
Cserven Gábor
Életvezetési Tanácsadó, 
Metafizikai Tréner,
Terapeuta-Speciális Tanácsadó
************************
Bejelentkezés:
gabor.cserven@gmail.com
06-30-2288-369


Mi kell ahhoz, hogy párkapcsolatunk működőképes legyen?

A téma sok mindenkit meg mozgatott, és a hozzászólásokból kiderült, hogy mindenkinek meg van a maga koncepciója, amivel működteti a párkapcsolatát. Többször előkerült a tisztelet, a bizalom, az őszinteség, mint fundamentumok, valamint a feltételnélküli szeretet, és a kompromisszum készség is. Van, aki tovább ment egészen transzcendentális szintekig, és magát Istent és az ő egyszülött fiát, Jézust nevezte meg, mint a szeretet, mint képesség alapját. Azt gondolom, mindenki nagyon fontos szempontot jelölt meg, ám én egy lépcsőfokkal lejjebb lépnék, és onnan indítanám a saját gondolat menetemet.

Egy igazán működő (és most direkt nem hangsúlyozom ki, hogyjól működő, mert akkor elvárásokkal és ideákkal kerülnénk szembe) párkapcsolat onnan indul, hogy a benne lévő személyek milyen viszonyt táplálnak magukkal szemben. Egy párkapcsolat működő képessége mindig centrális szintről indul, vagyis a benne résztvevők, mennyire képesek a párkapcsolaton kívül, mint autonóm személyiségek megélni önmagukat. Mennyire fogadják el a lelküknek (és persze a testüknek) azon területeit, amit szívesen látnak és láttatnak, és azt, amit tudatosan, vagy tudattalanul az árnyékban tartanak. Ha ez megy, akkor tudunk valóban őszintéklenni, bizalommal fordulni a másikhoz, tiszteletet, és feltételnélküli szeretetet adni. Csak akkor, ha ezeket önmagunknak is képesek vagyunk megadni.

Hogyan tisztelhetném a másikat, ha magamat sem tisztelem? Hogyan legyek hozzá őszinte, ha magamnak folyamatosan hazudozom? Miként adhatnék szeretetet, ha magamat egyáltalán nem tudom elfogadni és szeretni? Hogyan tudnék gazdálkodni abból, ami nincs?

Amit sajnos sok esetben látok, hogy egyes emberek a párkapcsolatukat, mint menekülési útvonalat, mint elhárító mechanizmust élik meg, amivel elkerülhetik az önmaguk megélését. A társukat valójában arra „használják” hogy kivetítsék rájuk árnyékszemélyiségük azon részét, amivel nem tudnak, vagy nem akarnak szembenézni, és ezzel végeláthatatlan emberi játszmákat indítanak be.

Már a társválasztáskor is ezek a szempontok érvényesülnek az esetek többségében. Olyan párt keresünk, aki kiegészít minket, akiben meg van az, ami bennünk nincs, és pont ez a csapda.  Sok esetben az az érzésem, amikor párokkal beszélgetek, illetve ők mesélnek a kapcsolataikról, mintha szülő-gyerek viszony lenne közöttük, és nem két felnőtt, érett személyiségű ember intimitást magába foglaló kapcsolata.  A cél tehát egy érett, érzelmileg megalapozott személyiség kialakítása, ami kőkemény önismereti munkával jár.

Vissza a többi íráshoz 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

Asztali nézet